Szent Kelemen Római Katolikus Plébániatemplom
A Közép-Bükön levő templom 1408-ban épült, de már akkor is egy XIII. századi román templomot építettek át. A kutatás nyomán rekonstruált XIII. századi, későromán templom jelentős értéket képvisel a magyar románkori falusi építészetben.
A templom után Közép-Büköt sokáig „Egyházas-Bük”-nek nevezték, és valószínűleg ez lehetett a legkorábbi településrész. A barokk stílusban átalakított épület belsejében falkép-töredékek is idézik a korábbi korokat. A román és gótikus részletek egyaránt felfedezhetők az egyhajós, oldalkápolnás épületen, tornya viszont már a barokk jegyében készült 1658-ban. 1595-1673 között az evangélikus egyházközséghez tartozott a templom, a plébánia, az iskola és az egyházi birtok. A templomban belső átalakításokat is végeztek. Az északi oldalra szószéket készítettek, átfestették a falakat és szent szövegeket írtak rá. A XVII. század végére a templom állapota romlani kezdett, majd 1732-57 között Felsőbüki Nagy István, Sopron vármegye alispánja, a templom patrónusa, és a Czompó család költségén az egész épületet átalakították a barokk jegyében.
A templom után Közép-Büköt sokáig „Egyházas-Bük”-nek nevezték, és valószínűleg ez lehetett a legkorábbi településrész. A barokk stílusban átalakított épület belsejében falkép-töredékek is idézik a korábbi korokat. A román és gótikus részletek egyaránt felfedezhetők az egyhajós, oldalkápolnás épületen, tornya viszont már a barokk jegyében készült 1658-ban. 1595-1673 között az evangélikus egyházközséghez tartozott a templom, a plébánia, az iskola és az egyházi birtok. A templomban belső átalakításokat is végeztek. Az északi oldalra szószéket készítettek, átfestették a falakat és szent szövegeket írtak rá. A XVII. század végére a templom állapota romlani kezdett, majd 1732-57 között Felsőbüki Nagy István, Sopron vármegye alispánja, a templom patrónusa, és a Czompó család költségén az egész épületet átalakították a barokk jegyében.